Bársony István (1855-1928)

Mohától két kilométerre, Sárkeresztesen látta meg a napvilágot a természetírás legnagyobb alakja, Bársony István 1855. november 15-én. Anyja Fásy Lujza, irodalomkedvelő lélek; apja a gróf gazdatisztje, Bársony János, természetszerető, igaz magyar. A fiú négy éves, amikor húgaival együtt felkerekedett a család és Nagykárolyba költözött.

Elemi- és középiskolai tanulmányait Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben végezte. Jó íráskészsége, irodalmi vénája már a középiskolában megmutatkozott. Érettségi után Budapestre ment jogot tanulni, de jobban érezte magát a budai hegyekben. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Borsos Vilmával. István a jogi pályától elfordult, újságíró lett. Az Egyetértés, a Hazánk, később a Magyar Hírlap munkatársa, 1907-től a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta; I. díjat nyert az Ország-világ pályázatán Proletárok című írásával. Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Írói pályája töretlenül ívelt, s több mint négy évtizeden át alkotott. A Szabad ég alatt, az Erdőn, mezőn, a Csend, a Magyar természeti és vadászati képek ma már a természetírás klasszikusai. A szív ösvényein is otthonosan mozgott. (Dobogó szívek, Négyszemközt, Ecce homo, Szerelem könyve). Életében 44 kötete jelent meg. Közel 700 novella olvasható a 44 műben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel. A közelmúltban megjelent Az elveszett Paradicsom , ebben két, eddig könyvben még nem közölt írás is helyet kapott. Hitvallása így szól: "A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna."

Novellái mellett említésre méltóak regényei is. Az Ingovány gazdag meséjű, színekben és hangulatokban dús történet, a Rab király szabadon pedig az első magyar állatregény volt.

Írói kvalitásait a szakma is elismerte. Egyik kritikusa írja: "Nincs még egy olyan író sem nálunk, sem az egész világon, aki a természetet olyan élővé tudná varázsolni, mint ő." A Petőfi Társaság 1894-ben, a Kisfaludy Irodalmi Társaság 1898-ban tagjává választotta. Az antológiák, almanachok, a díszkiadásban megjelenő nagy albumok (Tátra-album, Magyarország vármegyéi és városai) is igényelték munkáját, szakértelmét. Életműve bekerült a tankönyvekbe, ma is szerepel az olvasókönyvben. Szakcikkei is rendszeresen megjelentek, s több vadászati témájú könyv előszavát írta. A Diana Budapesti Vadásztársaság tiszteletbeli örökös elnökének választotta csakúgy, mint a "Hubertus" Magyar Vadászati Védegylet. Szülőfaluja, Sárkeresztes díszpolgára, a Madártani Intézet tiszteletbeli tagja, s 70. születésnapján egy ország ünnepelte.

Töretlen munkakedvvel alkotott. A Magyar Földön, a Dinamit, az Este, a Vérvirág után Az erdő könyve és az Én világom is a természetírás remekei.

Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenvedett, a kórt már nem tudta legyőzni, 1928 március 12-én meghalt. Sírjánál családtagjai, az író- a tudós- a vadásztársadalom és a politikai élet kiemelkedő személyiségei búcsúztak el egy "nagy magyar lélektől".

A fővárostól kapott díszsírhelyre a tisztelők és barátok jóvoltából életnagyságú szobor került. A síremlék Csók István sírja mellett található a Fiumei úti temető művészparcellájában.

Szülőházára emléktáblát helyezett a Budapesti Ügyvédek Természetjáró Szakosztálya. Ezt a háború vihara elvitte, helyére a 150. születésnapon a nevét viselő Alapítvány helyezett új domborművet. Civil szervezetek, emlékplakett, a Tűzköves forrásnál emléktábla, Csongrádon a szakközépiskola, Budapesten utca viseli a nevét.