Apró koldusok, kis ínségesek
részletek

Apró koldusok, kis ínségesek


Óh, de boldog az, akinek ebben a hideg zimankós télben van hol meghúznia magát, akinek van jó meleg, barátságos otthona, ahol szeretettel, tárt karokkal fogadják.
Ti kedves gyermekek, hála Istennek nem nagyon érzitek a tél hidegségét. Örültök, ha friss hó esik, mert az olyan szép, mikor egyszerre fehér köntöst vesz magára az egész világ.
Ti boldogok, akik nem is tudjátok, hogy mennyi szenvedés, mennyi elhagyatottság van a külső világban ilyenkor ott, ahol ti bizony nemigen fordultok meg; az erdőben, a mezőn, a síkságon, a nádasban, a szabad ég alatt mindenütt.
Mikor az őszi szél elsüvít a tarló felett, a költöző madár megérzi az időt, hogy most már jobb, melegebb hazát kell keresnie, mert a régi fészek helyét nemsokára zúzmara, és zimankó teszi rideggé. Útra is kél csakhamar, felkap a magasba, s hallgató ajakkal, dal nélkül, néma fájdalommal szívében hagyja itt azt a jól ismert világot, ahol a szép nyáron át annyira boldog volt. Milyen régen eltűnt már a berekből a sárgarigó, a seregély, a gerlice, a fülemülék sokféle fajtája.
Még akkor lombja volt a fának, mikor egyik-másik útra kelt, még virága is volt a mezőnek. A kis árva népség, mely utánuk itt maradt, csodálatos bátorsággal néz bizonytalan sorsa elé, s oly életet él attól fogva, hogy bizony megérdemli az apró koldus nevezetet.
A kerti sövény fonadéka közt lakik most a legtöbb ezek közül az apró koldusok közül. Ott a jó sűrű gally közt akad egy maroknyi szalma, vagy száraz levél, védve a széltől s a hidegtől. Oda menekülnek a legtöbben, olyanok is, akik bizony azelőtt nem is keresték egymás közelségét. Ilyen az élete most odakint a szegény kis madaraknak. Nyáron alig pitymallott már ébren voltak, s az első napsugárban megfürödve vígan szálltak dalos ajakkal, amerre nekik tetszett.
Most későn virrad, ködös, párás a levegő, alig egy pár óráig tart számukra az egész nap. Éhség gyötri ilyenkor őket! Még a hideg is sokkal elviselhetetlenebb nekik, ha hozzá még éhezniük is kell. Éppen azért jól teszitek, ha gondoskodtok etetőről, terített asztalról a számukra.
Bársony István nyomán