A rab király szabadon

A király bőszülten járt le s fel a tisztáson és ugyancsak szidta Hóhért a hadsegédét, aki reszketve sunyított előtte.
- Ügyetlen és élhetetlen vagy, - morgott a király, - megparancsoltam, hogy az első alkalmas napra, amint a nagy esőzés eláll, hirdess gyűlést ide. Együtt akarom látni a szabadokat. Tudni akarom, kire számíthatok. A Mennydörgőkkel különben el nem bánhatunk. És íme, senki sincs itt. Hol vannak a farkasok? Hol van Ordas, Kengyelfutó, Félszemű, Búgó, Morgó meg a többi? Merre bújkál Barlangi meg a nemzetsége? És mindenekelőtt mért nincs itt a hercegnő, aki minden bajnak fő okozója?… Egymagam vagyok, sereg nélkül. Így teljesítitek a parancsomat?
Hóhér a király lába elé feküdt, úgy felelt.
- Felséges úr, dicső berber oroszlán, tipord el alázatos szolgádat, ha úgy tetszik, hanem ő semmiről sem tehet. Kihirdettem én a gyűlést annak rendje-módja szerint, de mit csináljak, ha már a királyra hivatkozás se használt? Pedig megfenyegettem őket a haragoddal…
A király ámulva állott meg. Ilyet még hinni sem akart. Hogy az ő üzenetét kutyába se vegyék!… Felordított, hogy rengett belé a hegy. Ezt a bődülést hallotta meg Cézár.

Hóhér egy másodpercig azt forgatta a fejében, hogy lesz ami lesz, de ő is elinal. Hisz a király borzasztóan haragszik, s ki tudja, nem rajta áll-e bosszút. De tudta, hogy jaj neki, ha szökése közben a király nyakon csípi. Akkor semmi se menti meg. Borzongva hallgatott hát, és leste, hogy mikor állhat odább végképpen.
A sors a Fiskális alakjában jött segítségére.
A vörös taláros Ravasz komoly pofával bújt elő a király háta mögül.
- Én itt voltam király, tudod, hogy hívebb híved nálamnál sohase volt. De vártam, hogy magad győződjél meg sereged oszlásáról. A farkasok mind elillantak, más vidékre. Egyenként osontak el éjszakánként s már egy sincs közülük a Mennydörgőkkel körülzárt területen. Barlanginak a családjában gyász van. Maga Barlangi is megsebesült s most beteget jelentett. Azt hiszem, jó ideig nem számíthatsz rá. Hóhér, amint látod, itt van ugyan, de ő csak melletted számít valamennyit, különben gyáva, és a tűzdarazsak elől a világba fut. Én csupán az eszemmel segíthetlek, minthogy egyáltalában nem vagyok hős…
A király ingerülten vágott közbe.
- Hitvány ripőkök vagytok mindannyian. De itt van India gyöngye, itt van továbbá a gorilla s a vörös ördög; - mi nagyhatalmak, majd végezünk a Mennydörgőkkel!…
- A Vörös ördög eltűnt, - válaszolt a Fiskális alázatosan. - Most éppen vedlik és így beteg. Ki tudja, hol lesi a jobb időket. Cézár halálán van. Nyolc napon át folyamatosan ázott s már csak hálni jár beléje a lélek. És a hercegnő…
- A hercegnő?! – kérdezte Szultán, kiegyenesedve.
- Ő végképp elszakadt tőled s maga kezére akar dolgozni ezentúl, azt üzeni. – Nem bolond, mondta, hogy üres hősködés kedvéért önként álljon a tűzdarazsak elé, ahogy te tetted a minap. Ő egy csöppet sem fél. Akárhogy bekerítenék is a Mennydörgők nappal, ő kioson a gyűrűjükből éjjel. Sőt azt szereti, ha a Mennydörgők keresik. Így legbiztosabban levág és elrabol közülük egyet-egyet. Már kitanulta fortélyaikat.
- A hercegnő mondta ezt? - kérdezte a berber oroszlán, dühtől tajtékozva.
- Még egyebet is mondott, - folytatta a róka. - Azt mondta, hogy a király hiú és elbizakodott: hogy szélmalomharcot akar vívni, hogy…
- Elég! Bődült közbe az Afrikai. Elég! Én mondom! És most hallgassatok ide! Én, a király, esküszöm, hogy ezentúl jaj mindnyájatoknak, aki közületek elém kerül! Hitvány poltronok vagytok! Rabszolgaságra, halálra termettetek! Nincsen szükségem ezen túl adjutánsra, sem fiskálisra. Magam leszek minden; bíró és hóhér, ha kell. Rövid pereket csinálok, ne féljetek. Csak utamban vagytok; csak hátráltattatok eddig is, azzal hogy törődtem veletek. Most ennek vége van. Menjetek és vigyétek hírül hitvány bandáitoknak utolsó szavamat. Hívek vagytok önmagatokhoz, nyomorultak. Megvetem összes fajtátokat, anélkül, hogy ellenségetek akarnék lenni. De van valaki, akinek nem bocsátok meg ebben az életben. Jaj neki, százszor is jaj, ha találkozom vele! Cifra testébe mártom karmaimat; lehúzom a bőrét és szétropogtatom csontjait!.. Fenséges rokonom, a hercegnő, India gyöngye, Bengália dísze, aki tulajdonképpen a leghitványabb macska, megemlegeti ezt a napot!!
A király vad ordításába, nem messziről, furcsa, szaggatott kacagás vegyült.
A hercegnő volt, aki valamelyik sűrűben láthatatlanul gúnyolta ki a király haragját.
Szultán bőszen rohant a bokrok közé és kereste a tigrist. Nem találta.
Mire Vöröskő alá visszatért, már eliszkolt onnan a két hivatalos személy is, az adjutáns-hiúz, meg a Fiskális róka.
A berber oroszlán végképp egymaga volt.